Gyermekjogi Civil Koalíció

Közös nyilatkozat a gyermek legfőbb érdekéről a KEH 2787/6/2023. számú elnöki kegyelmi határozattal összefüggésben

NYILATKOZAT a gyermek legfőbb érdekéről a KEH 2787/6/2023. számú elnöki kegyelmi határozattal összefüggésben

 

A Gyermekjogi Civil Koalíció, mint a legnagyobb magyarországi gyermekjogokkal foglalkozó szakmai hálózat, megdöbbenéssel értesült arról, hogy a bicskei Kossuth Zsuzsa gyermekotthon volt igazgatóhelyettese köztársasági elnöki kegyelemben részesült. A Köztársasági Elnök egyéni kegyelmezési jogkörben meghozott döntése értelmében – ami a Kúria  Bfv. 1191/2022/13. sz. végzésében vált nyilvánossá a kiszabott szabadságvesztés büntetés hátralévő részének (reintegrációs őrizet) végrehajtását 5 évi próbaidőre felfüggesztette, a foglalkozástól eltiltás büntetés és a közügyektől eltiltás mellékbüntetés hátralévő részének végrehajtását elengedte, valamint az ítélet vonatkozásában a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól mentesítette. S mindez elsősorban az érintetteknek jelent óriási megrázkódtatást.

A Köztársasági Elnök döntése teljességgel elfogadhatatlan és összeegyeztethetetlen  egyrészt az Alaptörvény XVI. cikkében foglalt, a gyermek védelemhez és gondoskodáshoz való jogával összefüggő állami intézményes jogvédelmi kötelezettséggel, másrészt az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye, valamint a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyermekvédelmi törvény) alapelveivel és  értékeivel, mert  a kegyelmi döntés, annak üzenete és következményei szembe mennek a gyermek legfőbb érdekeinek megfelelő eljárás elvével, amely valamennyi állami szervet, így a köztársasági elnököt is kötelezi. 

Ennek kapcsán emlékeztetni szeretnénk arra, hogy a Kúria – az elnöki kegyelem ellenére – a Bfv. 1191/2022/13 számú döntésével helybenhagyta az első és a másodfokon is kiszabott büntetést, és felhívta a figyelmet arra is, hogy a bűncselekmények elkövetői és sértetti köre speciális, a gyermekvédelemhez, gyermekotthonhoz kapcsolódik, továbbá az elkövető személyében rejlő társadalomra veszélyesség fokozott, mert éppen az ellenkezőjét teszi, mint ami a törvényi és erkölcsi kötelezettsége, ezért a cselekmény erkölcsileg is mélyen elítélendő

A gyermekotthon igazgatója ugyanis 2004 és 2016 között legalább tíz kiskorú fiút szexuálisan zaklatott az általa vezetett intézményben, a legfiatalabb áldozata tízéves volt. Az egyik áldozat öngyilkos lett, s a többi áldozat ma is a cselekmény hatása alatt áll. 

A bántalmazást akkor lehet megakadályozni, ha aki tud róla, nem titkolja el, hanem a Gyermekvédelmi törvény szerint jelzéssel él a megfelelő szervek felé. A gyermekotthon igazgatóhelyettese azonban törvényi és erkölcsi kötelezettségét sem teljesítette, sőt az igazgató szexuális bűncselekmény miatti felelősségre vonásának elkerülését akarta segíteni. A vezetők hatalmukkal, tekintélyükkel, befolyásukkal visszaéltek, s a gyermekáldozatok évekig nem kaptak támogatást, segítséget, védelmetkiszolgáltatottak maradtak. A gyermekvédelemben élők nagy része úgy nő fel, hogy  ez a világ rendje, hogy velük mindent meg lehet tenni, de ennek nem szabad így lennie. A  bántalmazás feltárása, erkölcsi és jogi elítélése azért is fontos, hogy a következmény elkerülhetetlenségének érzése erős legyen az elkövetőben, s ne bízzon annak elmaradásában. 

Az egyéni kegyelem megadása az államfő mérlegelésen alapuló diszkrecionális joga, ami az  igazságügyi miniszter ellenjegyzéséhez kötött. A kegyelmezési jogkör gyakorlása csak kivételes eszköz lehet, amelynek feltételeit, illetve körülményeit nem határozza meg sem az Alaptörvény, sem pedig más törvény. Király Tibor jogászprofesszort idézve: „a kegyelem megakadályozza az igazságszolgáltatást, illetőleg törli annak eredményét, és benne néha olyan politikai célok érvényesülhetnek, amelyek túlmutatnak a büntetőjog és igazságszolgáltatás társadalmi küldetésén.” Az alkotmányos gyakorlat a feltételek, illetve körülmények közé sorolja az elítélt olyan személyes körülményét, amit a bíróság az ítélethozatalkor nem tudott figyelembe venni. Az egyéni kegyelmi jogkör mérlegelése esetében nagy jelentősége van az elkövetett bűncselekmény súlyának, társadalmi hatásának és annak is, hogy kik a bűncselekmény áldozatai, mert esetükben a jogerősen elítélt elkövetőnek adott kegyelemnek különös konkrét súlya van. A kegyelemben megnyilvánuló megbocsátás – mint méltánylást érdemlő eset – alapjául elsősorban erkölcsi, igazságossági, emberiességi szempontok szolgálhatnak, ugyanakkor összhangban kell állniuk a társadalmi igazságérzettel és értékrenddel, de ez az  összhang a szóban forgó kegyelmi döntésnél erősen aggályos.

A Gyermekjogi Civil Koalíció ezért indokoltnak tartja az elnöki kegyelmi jogkör  alkotmányos kereteinek felülvizsgálatát, mert álláspontunk szerint az egyéni kérelmek  alapján induló kegyelmi eljárásoknál a jogszabályi rendelkezések nem fedik le hiánytalanul a kegyelmi eljárás folyamatát, ezáltal csorbulhat az átláthatóság és a  jogbiztonság. 

A Gyermekjogi Civil Koalíció álláspontja szerint a gyermekeket, a gyermekek jogait  érintő  büntető ügyekben alkotmányos elvárás, hogy a Köztársasági Elnök bármely elítélt esetében megfontoltan, valamennyi szempontra, a gyermek legfőbb érdekeinek védelmére tekintettel hozza meg a kegyelmi döntését. Az Alaptörvény 9. cikkének (1) bekezdése alapján a Köztársasági Elnök kifejezi a nemzet egységét, amelyet minden döntése esetében szintén zsinórmértékként kell követnie, így a kegyelmi jogkör gyakorlása során is.

 A gyermekek védelme mindannyiunk közös felelőssége! Álljunk ki értük!

Felhívjuk a döntéshozók figyelmét arra is, hogy az Európai Unió Gyermekjogi Stratégiája az erőszakmentes gyermekkor célkitűzése okán azt javasolja a tagállamoknak, hogy fejlesszék a gyermekvédelmi rendszerek működését, ezért a büntetőjogi megközelítésű törvényeik mellett a megelőzésre és az áldozatvédelemre fókuszáló gyermekvédelmi törvénycsomagot is készítsenek elő, hogy az érintett felnőttek és gyerekek fel tudják dolgozni a történteket, a traumát, továbbá megelőzhetőek legyenek a hasonló cselekmények. 

Budapest, 2024. február 7.

 

A Gyermekjogi Civil Koalíció részéről, mint szervezetek:

Alapítvány a Nevelőszülőkért

Család, Gyermek, Ifjúság Közhasznú Egyesület

Gyerekesély Közhasznú Egyesület

European Roma Rights Centre (ERRC)

Élményakadémia Közhasznú Egyesület 

Főnix Mozgalom

Háttér Társaság

Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány

Igazgyöngy Alapítvány

Jogismeret Alapítvány

Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány

Közép Európai Mediációs Intézet

Magyar LMBT Szövetség

Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség

Magyar Pedagógiai Társaság Gyermekérdekek Szakosztálya – Korczak Munkabizottság

Magyarországi Terre des hommes Alapítvány “Lausanne”

Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége

NANE Egyesület

Patent Egyesület

Pressley Ridge Magyarország Alapítvány

Romaversitas Alapítvány

Rosa Parks Alapítvány

SOS Gyermekfalvak

Társaság a Szabadságjogokért

Világszép Gyermekvédelmi Alapítvány

Validity Alapítvány

UNICEF Magyarország 

és mint egyéni szakértők:

Aczél Anna

Adler Katalin – Békés Iskolák Program

dr. Baracsi Katalin

Békés Zoltán

Bíró Dalma

Cserey Miklós – Szülőnek lenni program

De Coll Ágnes

dr. Gellér Judit

dr. Gyulai Edina

dr. Hegedűs Judit

dr. Herczeg Rita

dr. Jánoskúti Boglárka

dr. Katonáné dr. Pehr Erika

dr. Kovács Zsuzsanna gyermekorvos

dr. Lux Ágnes

dr. Mátyók Fanni

dr. Makai Éva

Mohácsi Erzsébet

dr. Nagy-Nádasdi Anita Rozália

Negrea Vidia

dr. Parti Katalin

Révész Magda

dr. Sándor Bea

dr. Szeibert Orsolya 

dr. Szotyori-Nagy Viktória

dr. Tománé Mészáros Andrea

dr. Tóth Zsófia

dr. Vaskuti András

A nyilatkozattal a Gyermekjogi Civil Koalíció megfigyelő szervezeteként egyetért: 

Civil Közoktatási Platform

Emberi jogi nevelők Hálózata (EJHA)

Továbbá a nyilatkozatot támogatja:

Autonómia Alapítvány

Ambrus Ágnes, jogász

Amnesty International Magyarország

Baross Dorottya iskolapszichológus, pedagógiai szakpszichológus jelölt

Benkő Fruzsina, szociális munkás

InDaHouse Hungary Egyesület

Dénes Gergő óvoda- és iskolapszichológus

Egészségügyben Dolgozó Szociális Munkások Országos Egyesülete (EÜDSZM)

Együttnevelés Szövetség

Gerő Márton szociológus

dr. Gerő Tamás, ügyvéd

Gyarmathy Éva klinikai és neveléslélektani szakpszichológus

Hegyesi Gábor

Hátrányos Helyzetű Családok Országos Egyesülete 

dr. Hont Judit gyermekorvos

Horgász Csaba klinikai szakpszichológus, Békés Iskolák közösség 

Husz Ildikó szociológus

Kaló Zsuzsa pszichológus

Kovács-Bölöni Anna pszichológus

Kozma Judit, szociális munkás, 3Sz ügyvivő

dr. Kerezsi Klára

dr. Könczöl Miklós

dr. Körtvélyesi Zsolt

Kőrösi Gábor, közgazdász 

Kun Ágnes közgazdász

Kuslits Gábor 

Labrisz Egyesület

Lépjünk, hogy léphessenek! Közhasznú Egyesület

Magyar Helsinki Bizottság

Magyar Pedagógiai Társaság

Majtényi Balázs

Mérték Médiaelemző Műhely

Motiváció Műhely

dr. Némedi Mária gyermekorvos

Oktatással a Demokráciáért Alapítvány

Peer Krisztina gyermekpszichológus, igazságügyi klinikai szakpszichológus

Polgár Alapítvány az Esélyekért

Prókai Judit

dr. Reményi Andrea Ágnes egyetemi docens, tanárképző

Rékasi János

Roma Sajtóközpont 

dr. Salát Orsolya

dr. Sallay Viola családpszichoterapeuta, egyetemi adjunktus

dr. Sarlai Katalin gyermekorvos

dr. Scheiber Dóra gyermekorvos

Szoboszlai Katalin szociális munkás

Szociális Munkások Magyarországi Egyesülete (SzMME)

Szociális Szakmai Szövetség (3Sz)

Szülői Hang Közösség

Tanítanék Mozgalom

dr. Turai Katalin jogász, egyetemi adjunktus (ELTE)

Utcáról Lakásba! Egyesület

Ügyvédekkel a Demokratikus Jogállamért Egyesület

dr. Varsányi Mária gyermekorvos

dr. Zeller Judit