Gyermekjogi Civil Koalíció

Látható és láthatatlan sebek

Lazáry Györgyné előadásában bemutatta a 2016 óta működő szombathelyi Barnahus Szolgálatot, amely egyedülálló módon kapcsolja össze a gyermekbarát igazságszolgáltatást a gyermekvédelemmel, és egyablakos, komplex ellátást nyújt a bántalmazott gyermekek számára. A Szolgálat gyermekbarát környezetben biztosít speciálisan képzett pszichológusok által végzett kihallgatást, orvosi vizsgálatokat, kép- és hangrögzítést, valamint utánkövetést és szakmai támogatást az eljárások során.

Fekete Márta és Flóris Krisztina a forenzikus gyermekvédelmi szaktanácsadók szerepét ismertették, akik a kiskorúakat érintő hatósági és büntetőeljárásokban a gyermekbarát igazságszolgáltatás elveinek érvényesülését segítik tudatos, bizonyítékalapú interjútechnikák alkalmazásával. Kiemelték, hogy a gyermekek vallomásának megbízhatósága nagymértékben függ az interjú módszerétől, ezért a NICHD-protokoll strukturált, nem sugalmazó megközelítése kulcsfontosságú a másodlagos traumatizáció csökkentésében.

Hegyi Viktória rámutatott arra a dilemmára, amely a gyermek védelme és a részvételi jogának biztosítása közötti egyensúly megteremtésekor merül fel, különösen a tanúkihallgatások során. A gyakorlatban jelentkező hiányosságokra megoldást kínálhat például a Barnahus modell, a megfelelő képviselet, valamint a gyermekek számára érthető tájékoztatást és részvételt támogató módszerek.

Ivány Borbála és Marázi Ádám előadása a zárt intézetekben élő gyermekekkel szembeni bántalmazások közös mintázatait mutatja be, kiemelve az aszimmetrikus hatalmi viszonyokból fakadó kockázatokat és a méltatlan, megalázó bánásmódot. Rávilágítottak arra, hogy a bántalmazások fennmaradását gyakran a külső ellenőrzés hiányosságai és az intézményi kultúra zártsága teszi lehetővé.

Jezerniczky Blanka a védőnők kulcsszerepét mutatta be a gyermekbántalmazás megelőzésében, különösen a primer, szekunder és tercier prevenció területén, hangsúlyozva a családokkal való bizalmi kapcsolat jelentőségét. Egy esettanulmányon keresztül rámutatott a rendszerhibák, mulasztások és a szakmai-emberi felelősség dilemmáira, valamint a gyermekbántalmazás elméleti hátterére és transzgenerációs okaira.