Farkas Attila a gyermekvédelmi szakellátás adathullámait (1990-2025) áttekintve beszámolt arról, hogy a bekerülő gyermekek legnagyobb részét a 0–3 éves korcsoport teszi ki, a gondozás időtartama pedig átlagosan 1–10 év között mozog. A kikerülések leggyakoribb oka a családhoz való visszatérés, az örökbefogadás vagy családba fogadás volt.

Szeibert Orsolya friss kutatása azt vizsgálja, hogy az egyes gyermekjogok megjelennek-e és ha igen, akkor miként, az elmúlt öt év kúriai családjogi tárgyú precedensértékű ítéleteiben. A Gyermekjogi Egyezményre különböző módokon hivatkoztak, leggyakrabban a gyermek mindenek felett álló érdekére (3. cikk), a véleménynyilvánítási jogára (12. cikk) és a személyes kapcsolatok biztosítására (9. cikk), gyakran utalás nélkül is a közös felelősségre és a 27. cikkre.

Plangár Petra a budapesti V. kerületi gyermekvédelmi alapellátás tapasztalatait mutatta be, szemléltetve, hogyan lehet a strukturális nehézségek ellenére értékalapú és minőségi szolgáltatást működtetni a gyermekek, családok és szakemberek javára. Rávilágított arra, hogy a minőségi ellátás nem kizárólag anyagi források kérdése, hanem sokkal inkább a vezetés, a csapatmunka, a szakmai kultúra és az értékalapú szervezetfejlesztés eredménye.

Nagy Réka előadása a gyermekvédelmi rendszer lehetséges átalakítását elemezte, kiemelve a centralizált és decentralizált közigazgatási struktúra bonyolultságát, a túlzott bürokráciát és az együttműködés hiányát az állami és önkormányzati szintek között. Álláspontja szerint a gyermekvédelem hatékony működéséhez szükséges a prevencióra épülő alapellátás erősítése, a családgondozók szakmai támogatása és elszámoltathatósága, valamint a bírói felügyelet bevonása a veszélyeztetettség esetén.

Lugosi József a gyermekbarát igazságszolgáltatás kihívásait vizsgálta a polgári peres családjogi ügyekben, kiemelve a gyermekjogok érvényesítésének személyi és intézményi feltételeit. Nézőpontja szerint hazai bírósági rendszer múltból örökölt szervezeti és tárgyi korlátokkal küzd, ezért fontos a helyiségek átalakítása, a bírák szakmai képzése és a gyermekhez igazodó eljárásmód biztosítása. A sikeres gyermekbarát igazságszolgáltatás érdekében elengedhetetlen a jogszabályi háttér, a költségvetési források, a megfelelő személyi feltételek és a személyes meghallgatás fenntartása a digitalizáció korában is.

Szakálné Szabó Zita előadása a gyermekvédelmi alapellátás társulási formában történő működtetését vizsgálta, kiemelve, hogy a társulás lehetőséget ad a kisméretű, elöregedő települések számára a fenntartható és szakmailag egységes ellátás biztosítására. A társulás sikeressége a helyi igények, a rendelkezésre álló kapacitás és a jogszabályi kötelezettségek összehangolásán, valamint a kommunikáció, bizalom és egységes protokoll kialakításán múlik.

Törőcsik Edit a gyermekvédelem intézményi dilemmáit vizsgálta Magyarországon és Európában, kiemelve az önkormányzatok és gyámhivatalok feladatmegosztását, ahol az önkormányzatok a helyi ismeretek és rugalmasság előnyeit, míg a gyámhivatalok a szakmai kompetenciát és egységes eljárásrendet biztosítják. A kihívások között szerepelnek a területi egyenlőtlenségek, hatásköri átfedések, kommunikációs nehézségek és kapacitásbeli különbségek, amelyek miatt az együttműködés kulcsfontosságú.