Mi történt Gyöngyöspatán? Mit jelent a szegregált oktatás a gyerekek számára? Miért állapított meg kártérítést a bíróság? Milyen korábbi perek zajlottak? Miért fontos az állami szerepvállalás? Mi a gyerekek valódi érdeke? 

Az utóbbi hetekben elhangzott, gyakran egymásnak is ellentmondó sajtóhírek és nyilatkozatok miatt a Gyermekjogi Civil Koalíció állásfoglalást adott ki, amiben közérthetően igyekszik elmagyarázni a roma gyerekek iskolai szegregációjának legfontosabb elemeit. A dokumentum célja, hogy tényszerű információkkal segítse a igazi párbeszéd kialakulását, és azoknak a gyermekjogi szempontoknak a jobb megértését, amelyek a bírósági ítéletben is megjelennek.

10 +1 kérdés és válasz a “gyöngyöspatai-ügy” kapcsán

1. Csak Gyöngyöspatáról szól a történet?

A roma gyerekekkel szembeni hátrányos megkülönböztetés, elkülönített oktatásuk, a tanítás alacsony színvonala, a hátrányos helyzet iskolai kezelésével kapcsolatos problémák nem egyetlen településen tapasztalhatóak. A roma gyerekek iskolai elkülönítése nem csak Gyöngyöspatára jellemző, elszigetelt probléma, hanem országosan, több ezer gyermeket érintően, hosszú ideje fennálló jogsérelem. Nem is a gyöngyöspatai gyerekek azok, akik elsőként fordultak bírósághoz az iskolai elkülönítés miatt. Tiszatarjáni, majd miskolci és csörögi gyerekek és szüleik is pereltek már azért, mert őket többségi társaiktól elkülönítve oktatták, és kaptak ezért kártérítést.

2019-ben a Fővárosi Ítélőtábla összesen 28 általános iskola esetében  állapította meg, hogy ott a roma gyerekeket jogellenesen elkülönítették, és kötelezte a mai napig szegregáltan működő iskolák deszegregálására az Emberi Erőforrások Minisztériumát, amely a bíróság szerint felelős ezért a hosszú idő óta fennálló  jogsértő helyzetért. (Fővárosi Ítélőtábla, 2.Pf.21.145/2018/6I, 2019. 02.14.)

2017-ben pedig a Kúria egy kaposvári iskolai szegregációs ügyben (Kúria, Pfv.IV.20.085/2017/9., – 2017.10.04.) egyrészt elmarasztalta az állami fenntartót a  szegregált iskola fenntartásáért, másrészt ítéletében az iskolai elkülönítés esetére hatékony szankciót határozott meg.

2. Ha ilyen sok eset volt korábban, miért különös Gyöngyöspata helyzete?

A gyöngyöspataiak az elsők, akik összefogva, tömegesen, közösségi erővel állnak ki magukért és társaikért. Abban is a gyöngyöspatai gyerekek az elsők, hogy  az állami szervek a jogerősen megítélt kártérítést határidőben nem fizették meg nekik.

3. Mi a gond a roma gyerekek elkülönített oktatásával? 

A roma gyerekek iskolai elkülönítésének mondhatni “történelmi hagyományai” vannak, különböző módszerekkel élve választották el őket többségi társaiktól és választják el ma is. Az iskolák között, osztályok szintjén vagy éppen indokolatlanul fogyatékossá minősítve őket.

A szegregáció, vagy jogellenes elkülönítés az egyik legveszélyesebb, egyben legmérgezőbb formája a gyermekekkel szembeni diszkriminációnak: mert tartós helyzetet teremt, ami képes egész közösségeket hosszú időre megbélyegezni, az oktatásba vetett bizalmat tönkretenni.

Azok a szegregáltan oktatott roma gyerekek, akiket aztán utóbb bíróságok arról faggattak, hogyan élték meg ezt a helyzetet, legtöbbször a megaláztatásról, kisebbrendűségről, frusztrációról számoltak be, vagyis a gyerekek pontosan látják, tudják, érzik, hogy másként kezelik őket. Az elkülönítés tehát egyfajta lelki sérülést, traumát is okoz ezeknek a gyerekeknek. Ezt a gyöngyöspatai ügyben eljáró bíróság is elismerte, amikor megállapította, hogy a kártérítés nagyobb része az elkülönítéssel okozott pszichés kárért jár, és csak kisebb része az alacsonyabb minőségű oktatásért.

A szegregációnak ugyanakkor van egy oktatással, annak minőségével, a tanulási motivációval és a lemorzsolódással összefüggő következménye is. Ezért okkal ismerte el közel két évtizede a magyar törvényalkotó, hasonlóan az európai és magyar bírói fórumokhoz, hogy a szegregáció indokolhatatlan, elfogadhatatlan és sérti az egyenlő jogokat, az emberi  méltóságot.

Az államnak ezért minden esetben határozottan fel kell lépnie ezek kialakulása  ellen, a jogellenesen társaiktól az iskolában elkülönített gyermekeket ért sérelmeket megelőzni, illetve kezelni és kompenzálnia kell.

4. Milyen előnyökkel jár, ha minden gyerek együtt tud tanulni?

Az inkluzív oktatás előnyei között elsősorban az említendő, hogy az ilyen közegben tanuló gyerekek jobban teljesítenek a PISA felméréseken. Nem igaz az tehát, hogy az integráció csak a roma gyerekek számára előnyös.  “Tudományosan, kutatásokkal igazolt bizonyítékai között említhető, hogy a világ legjobban teljesítő iskolarendszerei (pl. Finnország) befogadják a különbségeket, azaz azok az iskolán belül és nem az iskolák között jelentkeznek. A PISA-vizsgálatok kapcsán például nincs olyan jól teljesítő ország, amelyik oktatási rendszere szelektív lenne, azaz azokban az országokban, amelyek jól teljesítenek a PISA-felmérésekben, az iskolák heterogén összetételűek, a diákokat nem válogatják szét osztályonként, iskolánként különböző háttérváltozók szerint. Ez az eredmény arra utal, hogy a szelekció nélküli iskolarendszer magával vonja a magasabb teljesítményt, míg egy szelektív iskolarendszer hajlamosabb a gyengébb teljesítményre.”

Magyarországon léteznek sikeres és jól működő, integrált iskolai modellek. Hódmezővásárhelyen például több mint egy évtizedes tapasztalat áll rendelkezésre arról, hogy a szegregált oktatás megszüntetése milyen konkrét következménnyel jár az integrált formában oktatott gyermekek teljesítményére. Egy ezzel kapcsolatos kutatás megállapításai szerint “Hódmezővásárhely iskolái az országos helyzethez képest jobban befogadják a különbségeket, aminek kedvező hatása az alsó tagozatos, a tanulmányaikat integrált körülmények között megkezdő tanulók körében egyértelműen kimutatható.“

Az integráltan oktatott gyerekek magasabb iskolai teljesítményével függ össze, hogy az ilyen közegben magasabb a gyerekek tanulási motivációja, ez azokra a gyerekekre is igaz, akik hátrányos helyzetűek.

5. Csak kártérítési perek indultak? 

A roma többségű iskolák, osztályok miatt nem csak kártérítési perek indultak. A gyöngyöspatai gyerekeket képviselő Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány a fenti eljárásokon kívül is számos ügyben lépett fel az iskolai szegregáció különböző formái ellen Miskolcon, Győrben, Kaposvárott, Jászladányban, Egerben, Ózdon, Hevesen, Szentesen, Karcagon, Tatabányán, Budapesten, Salgótarjánban és Tiszavasváriban. Mindezeken a településeken működő szegregáló iskolákról a bíróságok, hatóságok  kimondták: jogellenesen működnek, és több esetben a jogsértés megszüntetése körében konkrét, deszegregációs intézkedésekre kötelezték a fenntartókat és magát az Emberi Erőforrások Minisztériumát is. A cigány gyerekek fokozott sérülékenysége az oktatásban rendszerszintű problémát jelent.

A korábbi kisebbségi ombudsman is több alkalommal vizsgálta a gyöngyöspatai Nekcsei Demeter Általános Iskola oktatási helyzetét. 2011-ben utóvizsgálatot rendelt el, amelynek során helyszíni vizsgálatot is tartott. Ennek főbb megállapításai a következők voltak:

“A párhuzamos osztályok között a cigány gyerekek számaránya vonatkozásában nemcsak szignifikáns különbség mutatható ki, hanem az 1.b-4.b, a 2.b, a 3.b, az 5. b, a 6.b-7.b, illetve az 5.-6.-7.-8. c osztályok kifejezetten „cigány osztályok” is lettek. (…) Az iskola tanulóinak közel 48%-a cigány származású, akik zömét, 69 gyermeket, vagyis az összes cigány tanuló kétharmadát a b) osztályokba koncentrálták annak érdekében, hogy az a) osztályokban a számarányuk jelentősen alacsonyabb lehessen. (Átlagosan 23 %.) A jogellenes, etnikai származáson alapuló elkülönítés szándékos voltát azért véltem egyértelműnek, mert e rendszer semmiképpen sem volt magyarázható a véletlenszerűséggel. (…) A „cigány osztályokat” térben is egymáshoz közel, a többitől távol, tudatosan helyezték el.”

A kártérítés megfizetése  soha nem az egyetlen formája volt az iskolai szegregáció miatt kialakult helyzet rendezésére tett kísérleteknek Gyöngyöspatán. Ez természetesnek is tekinthető, hiszen a gyerekkel szembeni hátrányos megkülönböztetés az Alaptörvénynek és az ENSZ Gyermekjogi Egyezményének megsértését jelenti.

6. Miért van jelentősége a pénzbeli kártérítésnek? 

Pusztán az anyagiak, a kártérítés, a sérelemdíj nem képes meg nem történtté tenni az évekig fennálló jogsértést, de az egyik fontos lépés a tényleges és szimbolikus jóvátétel felé.

Üdvözlendő, ha az állam emellett oktatást, képzést biztosít, személyre szabott intézményi segítséget, támogatást nyújt az érintett gyermekek és családok számára, de ez kiegészítője és nem pedig alternatívája lehet a már megítélt kompenzációnak. A gyöngyöspatai gyerekeknek megítélt kártérítés a bírósági döntések szerint két fajta kárt volt hivatott kompenzálni, még ha csak szimbolikusan is. Az egyik komponense a szegregált osztályokban nyújtott alacsonyabb minőségű oktatás, míg a másik komponense az elkülönítéssel okozott lelki sérülés. Ezt  utólag helyreállítani semmilyen tanfolyam, oktatás nem képes.

A gyerekeknek megítélt kártérítés nem vagyoni jellegű, hiszen felbecsülhetetlen, pénzben nehezen kifejezhető a sikeres felnőtt élet esélyének elvesztése. Ugyanis ez volt a per tárgya: a szegregáció végképp elvette vagy legalább is csökkentett a gyerekek boldogulásának esélyeit.

Mindemellett szükséges egy olyan stratégia kidolgozása, ami figyelembe véve a rendelkezésre álló szakmai tapasztalatokat, konkrét terveket és azok végrehajtását tartalmazza a szegregáció megelőzése és megszüntetése érdekében már az óvodáskortól kezdve, és kiemelten támogatja azokat a programokat és szakembereket, intézményeket, amelyek hatékony inklúziós programokat vezetnek be.

7. A kártérítés megfizetésén kívül mit kell még megtenni Gyöngyöspatán? 

A gyöngyöspatai  Nekcsei Demeter Általános Iskola, Tornacsarnok igazgatójának kilenc kezdeményezést címzett a kisebbségi ombudsman. Ezekből külön is kiemelendőek azok, amelyek a szegregáció felszámolása mellett az intézmény, a szülők, a fenntartó és a helyi közösség összefogására, a párbeszéd szükségességére hívja fel a figyelmet:

• Ha a szülők az iskolavezetéssel kapcsolatban tesznek panaszt, vagy a tanulók nyugalmát felkavaró rendkívüli esemény történik az iskolában, akkor erről írásban számoljon be az intézményfenntartónak.

• Az iskola tegye meg a szükséges lépéseket a cigány osztályok térbeli-fizikai elkülönítésének megszüntetésére.

• Az iskola dolgozza ki a szülőkkel való jobb együttműködés, a partnerség új stratégiáját. Ennek részeként, többek között kérje a fenntartó, a szülői szervezet, a gyermekjóléti és családsegítő szolgálat, a helyi civilszervezetek, helybeli vállalkozók és a települési cigány kisebbségi önkormányzat segítségét egy olyan pályaválasztási, motivációs célú rendezvénysorozat megszervezéséhez, amelynek során ismert és megbecsült (elsősorban gyöngyöspatai, köztük cigány származású) személyek mutathatnák be pályájukat, szakmájukat, életútjukat, munkához, tanuláshoz való viszonyukat.

• A cigány kisebbségi önkormányzat bevonásával tegyen lépéseket a cigány szülők bizalmának visszanyerésére.

Az iskola működésével kapcsolatban nyolc ajánlással fordult a kisebbségi ombudsman Gyöngyöspata Község Önkormányzata képviselő-testületéhez is, felkérve azt, hogy a jelentés alapján dolgozzon ki egy egységes, szakaszokra bontott, felelősöket és pénzforrásokat is megjelölő cselekvési tervet az integrációs feladatok teljesítése érdekében.

Minden, a gyöngyöspataihoz hasonló ügyben fontos az összehangolt cselekvési program, és hogy olyan kompenzációs megoldásokat találjanak helyben a gyerekeknek, amelyek egyfelől nem kényszerítik őket az integráció indokával más településre járni, másfelől az iskolai programok rendszeres részévé válik a más iskolákkal, más gyerekekkel együtt töltött idő (pl. erdei iskola, tábor, múzeumlátogatás…) megfelelő, inklúziós módszertannal felvértezett pedagógusokkal. Az egyiskolás települések csak akkor tudják a szegregálódást megállítani és visszafordítani, ha a helyi iskola olyan minőségi és korszerű oktatást tud nyújtani, ami mindenki számára vonzó. A közhiedelemmel ellentétben, a diszkriminációnak és szegregációnak nem csak a roma gyerekek a vesztesei, hanem mindenki.

8. Milyen jogszabályokat sért a roma gyerekek szegregált oktatása? 

Az iskolai szegregáció mértékére csak becslések állnak rendelkezésre, ezek szerint a roma gyerekek közel fele tanul elkülönítetten. Ez a tendencia pedig évek óta nő.

Ez a gyakorlat az alábbi hatályos jogszabályi rendelkezéseket sérti:

• A nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény (Njt.); a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény (Nektv.)

• Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.)

• A nemzeti köznevelésről szóló 2011. CXC. törvény (Nkt.); a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény módosításáról szóló törvény

• Az oktatásban alkalmazott megkülönböztetés elleni küzdelemről szóló egyezmény kihirdetéséről szóló 1964. évi 11. törvényerejű rendelet

• A faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről New Yorkban1965. december 21-én elfogadott nemzetközi egyezmény kihirdetéséről szóló 1969.évi 8. törvényerejű rendelet

• Az Egyesült Nemzetek Közgyűlése XXI. ülésszakán, 1966. december 16-án elfogadott Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya kihirdetéséről szóló 1976. évi 9. törvényerejű rendelet

• Az Egyesült Nemzetek Közgyűlése XXI. ülésszakán, 1966. december 16-án elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya kihirdetéséről szóló́ 1976.évi 8. törvényerejű rendelet

• Az emberi jogok és az alapvető̋ szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950.november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 1993. évi XXXI. törvény

• Az Európa Tanács Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló, Strasbourgban, 1995. február 1-jén kelt Keretegyezményének kihirdetéséről szóló 1999. évi XXXIV. törvény

• UNESCO Egyezmény az Oktatásban Alkalmazott Megkülönböztetéssel Szembeni Küzdelemről

A roma gyerekeket érő hátrányos megkülönböztetés a Gyermekjogi egyezmény 1991-es magyarországi ratifikálása óta visszatérő problémát jelent. A nemzetiségi ombudsmanhelyettes is foglalkozott a kérdéssel, és az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága is felhívta  a figyelmet erre a Magyarországról szóló korábbi országjelentésekben:

„… Biztosítsa a hátrányos megkülönböztetést tiltó elv szigorú alkalmazását, különösen a védtelen csoportokhoz tartozó, például roma gyermekek esetében;…” (Magyarország CRC/C/ HUN/CO/2, 61. bekezdés d) pont)

9. A szegregáció és a gyermeki jogok sérelmével szembeni fellépés nemzetközi jogi kötelezettség

A szegregáció elleni fellépés és a már megtörtént esetek kompenzálása nem csak a hatályos magyar jogszabályok adta kötelezettség, hanem nemzetközi jogi elvárás, többek közt a Gyermekjogi Egyezmény alapján (1991. évi LVIX. tv.)  is számonkérhető hazánkon.

Általános alapelv a gyermekek jogegyenlősége nemzetiségi hovatartozástól, vallástól, bőrszíntől vagy más tulajdonságtól függetlenül.

A gyermek legjobb érdekét csak olyan oktatási rendszer képes biztosítani, amely nem ismeri a jogellenes elkülönítést.

10. A jogállamiság és a gyermeki jogok védelme szorosan összefügg

A szegregációval és minden a gyermekeket érő súlyos jogsértéssel szemben az államnak aktívan fel kell lépnie, a jogsértő helyzeteket fel kell számolnia és szankcionálnia kell. A kompenzáció ügyében, a saját parlamentje által hozott törvények alapján születő jogerős bírósági döntéseket pedig tiszteletben kell tartania.

A szegregáció áldozatává vált gyermekek és az őket nevelő családok esetében értelmezhetetlen az a kontextus, hogy a jogsérelmekért megítélt jóvátételért “nem dolgoztak meg” vagy azt nem érdemlik meg.

Egyszerű analógiával élve, egy orvosi műhibaperben az egyik végtagját elvesztett beteget pénzben kárpótolja a bíróság, figyelembe véve a ténylegesen okozott vagyoni kárt és ezt a lelki sérülést is, ami a végtag elvesztésével együtt járt.

A gyermektartásdíj megfizetésére kötelezett szülő sem hivatkozhat arra, hogy azért nem fizet, mert szerinte a gyermeke nem érdemli meg, vagy a másik szülő nem dolgozott meg a tartásdíjért.

A munkahelyén balesetet szenvedett dolgozót is kártérítés illeti meg, és nem kell ledolgoznia azt a pénzt, amit kap.

A bírósági döntések végrehajtásának szabotálása nemcsak a jogállami működést erodálja, hanem káros üzenetet közvetít minden állampolgár és vagy szervezet, intézmény felé: a kötelezettségeket nem kell betartani, azért nem kell felelősséget vállalni. A gyermeki jogok érvényesítése és komolyan vétele mindenkinek érdeke és kötelezettsége, az egész közösség, társadalom ügye.

11. Az iskolák nem tudják betölteni szerepüket az előítéletek és a rasszizmus felszámolásában, ha maga az oktatási rendszer elfogadja a szegregációt 

Az ENSZ Gyermekjogi Egyezményéhez kapcsolódó 1. sz. átfogó kommentár szerint:

„A rasszizmus és a vele összefüggő jelenségek akkor válhatnak elfogadottá, amikor jelen van a tudatlanság, a faji, etnikai, vallási, kulturális, nyelvi és más különbségektől való megalapozatlan félelem, kihasználják az előítéleteket és torz értékeket tanítanak vagy terjesztenek.

E problémák megbízható és tartós ellenszere a 29. cikk 1. bekezdésében felsorolt értékek – beleértve a különbségek tiszteletben tartását – megértését és elfogadását előmozdító és a hátrányos megkülönböztetés és az előítéletek minden elemét megkérdőjelező oktatás. A rasszizmus és a vele összefüggő jelenségek szörnyűségei ellen folytatott kampányokban tehát az oktatásnak kell a legnagyobb szerepet tulajdonítani.” (CRC/GC/2001/1,11. bekezdés.)

A Gyermekjogi Civil Koalíció az UNICEF Magyarország kezdeményezésére létrejött szakmai fórum. A 2015 óta működő  koalíció célja a párbeszéd és az aktív együttműködés előmozdítása a gyermekek védelmével és a gyermekjogok érvényesítésével foglalkozó civil szervezetek és szakértők között, a gyermekjogokkal kapcsolatos egységes fogalomrendszer kidolgozása, továbbá az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága által, Magyarország számára megfogalmazott ajánlások végrehajtásának és az ENSZ emberi jogi bizottságai számára küldendő következő jelentések előkészületeinek elősegítése. A koalícióhoz olyan, a gyermekek védelmével és a gyermekjogok érvényesítésével foglalkozó civil szervezetek és szakemberek csatlakoztak, akik az ENSZ Gyermekjogi egyezményének rendelkezéseivel teljes összhangban végzik tevékenységüket, és aktív szerepet vállalnak a szakmai együttműködésben.

Jelen közleményhez csatlakozott a Család, Gyermek, Ifjúság Egyesület (CSAGYI), Gyerekesély Egyesület (GYERE), Európai Szülők Magyarországi Egyesülete (ESZME), European Roma Rights Centre (ERRC), Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány, Igazgyöngy Alapítvány, Jogismeret Alapítvány, Magyar LMBT Szövetség, Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség, Menedék Egyesület, Magyar Pedagógiai Társaság Gyermekérdekek Szakosztálya – Korczak Munkabizottság, Pressley Ridge Magyarország Alapítvány, Rosa Parks Alapítvány, Társaság a Szabadságjogokért, UNICEF Magyarország és Bíró Dalma, Cserey Miklós, Hegedűs Judit, Lux Ágnes, Rácz Andrea, Révész Magda, Tománé Mészáros Andrea egyéni szakértők.