Makai Éva előadásában Janusz Korczak emlékét idézte meg, kiemelve, hogy a gyerekeknek joga van tiszteletre, önazonosságuk kibontakoztatására és aktív részvételre saját életüket érintő döntésekben. A történelmi és jelenkori változások súlyosan befolyásolják a gyermekjogok érvényesülését, ahol a pedagógusok felelőssége kulcsfontosságú.

Végh Elizabet azt vizsgálta, hogyan járul hozzá az iskola a társadalmi egyenlőtlenségek újratermeléséhez, és miként befolyásolják a tanári szerepfelfogások a gyermekjogok gyakorlati érvényesülését. Kvalitatív kutatása két markáns tanári típust azonosított: a gondoskodó-támogató és az elhatárolódó szerepfelfogást, amelyek eltérően hatnak a bizalom, az intimitás és a kapcsolati tanulás iskolai megjelenésére.

Bodorkós Marcell a gyermekek vallásszabadsághoz való jogának érvényesülését tekintette át, különös tekintettel arra, hogy miként egyeztethető össze ez az alapjog a gyermekek mentális jóllétével, részvételi jogával, valamint a szülői és intézményi elvárásokkal.

Csapláros Nikolett, Lelkes Eszter és Mátrai Márta a Remetekertvárosi Általános Iskolában megvalósuló Kortárs Segítő Programot mutatta be, amely a 7. évfolyamos tanulók mentális jólétének támogatását és egy biztonságos, gyermekközpontú iskolai közeg erősítését célozza.

Kende Ágnes rávilágított arra, hogy a roma tanulók iskolai szegregációja Magyarországon rendszerszintű szelekció és intézményi rasszizmus következménye, amely nem egyéni hiányosságokból, hanem az oktatási struktúrák működéséből fakad. Rámutatott, hogy az etnikai adatok hiánya és a „színvak” pedagógiai megközelítés láthatatlanná teszi az egyenlőtlenségeket, miközben a roma tanulók aránytalanul az alacsony presztízsű iskolákban és szakképzésben koncentrálódnak.

Balogh Karolina az iskolai szociális munka magyarországi működését vizsgálta, amely kapacitási és szervezési korlátok miatt eltérő színvonalon valósul meg az iskolákban. A témában végzett kvalitatív kutatásuk rámutatott, hogy a szociális munkások legtöbbször eseti jelleggel tudnak együttműködni a pedagógusokkal és más szakemberekkel, tevékenységük gyakran néhány típusra szűkül, különösen a hátrányos helyzetű, kistelepülési iskolákban.

Kopasz Marianna egy úttörő kutatást ismertetett, amely elsőként vizsgálta a gyermekek roma hátterének hatását a tanárok jelzési magatartására. Az eredmények szerint az alacsony jövedelmű és roma családokból származó gyermekek esetében nagyobb valószínűséggel történik észlelés és jelzés, miközben a kortársbántalmazás a legkevésbé észlelt, az érzelmi bántalmazás pedig a legkevésbé jelzett forma.